Anikó Hasselback krumplija

Tulajdonképpen mindegy is, mi volt mellette a hús, Anikó Hasselback krumplija a nevével tarolt. Kérdeztem is az étkező asztaltársaságot - akkor éppen hárman voltunk -, hogy a se kép, se hangon kívül tudnak-e vajon valami értékelhetőt produkálni a Hasselback névvel kapcsolatosan, hallottak-e már róla. Nem állok messze az igazságtól, ha enyhén révedező, a nevet illetően totálisan tanácstalan pillantásokat volt szerencsém begyűjteni semleges vállrándításoktól kísérve, melyek tornamutatványnak sikeresebbnek bizonyultak, mintsem hogy a megfejtésben segítségemre lettek volna.
Ezen közben a két félszem Hasselback krumpli púpocska büszkén feszített a mustáros sertésszelet mellett. Küllemében nyuszihátra emlékeztetett, mint ahogy a neve is, mely a német Hase (nyúl) és az angol back (hát) jelentéssel bírt. Arról már nem tehetek, hogy az egykori névadó enyhén illuminált állapotban, harsány tüsszentése közben két s-sel írta a Hase-t, s a két szó összekötéseként a gyengéd l-hangot alkalmazta.
Egy szem félbevágott krumpli nyusziháton keresztirányban eresen bevagdosva, kicsit megsózva, borsózva méltóság teljesen várta, hogy hátára véve villát, mustáros húst, uborkát, nyuszi ugrással teremjen kinek-kinek a bendőjében.
Egyébiránt a mustáros sertésszelet isteni volt. Fűszerektől jócskán átitatódott. Paprikás "hangulatban" is gyengéd volt és puha, mennyeien omlott szét a szájban. Még arra is volt érkezése, hogy a szájban való ide-oda forgolódás közben észrevegyen egy sárgás pépes valamit maga mellett, inkább alatt, és odaszóljon neki: csak nem te volnál az a híres-neves Anikó féle Hasselback krumpli? Már alig emlékeztetsz önmagadra. Talmi a mi dicsőségünk. De oda se neki, mind egyformán végezzük.

Fotókat B. Szabolcsnak köszönöm.