2014. április 22., kedd

Krisztián különös esete a kutyával

 Az Esőember óta tudom, hogy léteznek autisták a világban. Ma este, mely A kutya különös esete az éjszakábanba fordult, tudom, hogy a valósághoz kísértetiesen hasonlatosan milyen lehet egy tizenöt éves autista fiú. Pontosan olyan, mint amilyen Kovács Krisztián ma este volt a Centrál Színházban.
Érdeklődése fókuszált, korlátozott, behatárolt, nem tud egyszerre többfelé figyelni. Ami kiemelten érdekli, abban rendkívüli lexikális tudásról, memóriáról tesz tanúbizonyságot, jelen esetben a matematika, a fizika törvényei körében. 
Emberi kapcsolatai beszűkültek, rendszeres, kiegyensúlyozott érzelem befogadására és kimutatására képtelen. Az érintés, mint ölelés, simogatás, puszi elképzelhetetlen a számára, ez az aktus nála az undor kategóriájával vetekszik. Kivételet képez ez alól a szüleivel való tenyerük óvatos, szinte lassított felvétel ritmusára történő összeérintése, vélhetően egy hosszú együttélés alatt kialakult rituálé, amely a fenti összes fizikai kontaktust hivatott pótolni. 
 Valamiféle szeretet, barátság talán egy kutyához köti, akire a darab legelején holtan talál rá a kertben, s akinek gyilkosának a felderítésére szánja a darab szerinti napjainak tetemes részét. Kitűzött célja felé - bulldog módjára - tántoríthatatlanul és kérlelhetetlenül halad annak ellenére, hogy nyomozása során egyéb fontos titkok is kiderülnek. Kérdéseit notóriusan ismételgetve, kitartóan keresi a számára elfogadhatónak tűnő, logikájába illő válaszokat. 
Ha valami váratlan és fájdalmas dolog éri, akkor képes hosszan és artikulátlan hangon üvölteni, ahogy a problémás, számára feloldhatatlannak, bonyolultnak, kezelhetetlennek tűnő helyzetekben monoton zúgó hangot kiadva próbálja a számára kézzel fogható feszültséget oldani, ill. a maga alakította sánc mögött keresve védelmet bebújni.
Kovács Krisztiánnak elhiszem, hogy autista és tizenötéves. Annyira egybeolvad a szerepével, hogy nem tudom, hol végződik őmaga és hol kezdődik az autista fiú és fordítva. A szülők, Pokorny Lia, Scherer Péter, a szomszédok, a tanárok, a rendőrök mind-mind egyenrangú partnerei az autistának a normalitás világából. A díszlet nem bonyolult, egy síkú, ám mégis képes utcákat, lakásbelsőket, szobákat megjeleníteni. A zene pedig éppen odaillő, egyszerűen fantasztikus.
Aki vesz drága idejéből másfél órát, annak felejthetetlen élmény A kutya különös esete az éjszakában című darab a Centrál Színházban, sokáig nem tudja és nem is kell kivonnia magát a hatása alól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése