2014. április 11., péntek

Anyám szerint a világ - megvan

meg él és hogy úgy virul-e, hogy annak örülni lehet, azt most nem tudja. Ő mindenesetre szintén megvan. Túl árkon és bokron, de egy műtéten biztosan.
- Kibírtam, ééédes lááányom, itt vagyok - mondja azokkal a rá oly jellemző hosszasan elnyújtott é-kkel meg á-kkal, már-már éneklően.
Ilyenkor kedvem volna fölkapni, forogni egyet vele, magamhoz szorítani, mindebből csupán ez utóbbi teljesül. Kívánnám emellett, hogy ez a műtét és a többi megelőző és a következő történés mihamarabb múljon el, távolodjon, merüljön a feledés biztos homályába és maradjon meg anyám olyannak, mint amilyen tegnapelőtt, tegnap volt és minden bizonnyal holnap lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése