http://gyimik.blog.hu/
blogba ellátogat. Az Araratba bizonyos, nekem különösen tetsző, tartalmas írásait (segítségül elárulom, hogy Juditnak a feleségét hívják, akinek a feltételezett megjegyzéseivel tüzdeli tele Dean az írásait) fogom átemelni, hogy itt is követni tudjuk Dean mindennapi erőfeszítéseit, részesei legyünk kalandjainak, olvashassuk megfigyeléseit, minél többet tudjunk meg életéről Ausztráliában, az ottani érdekességekről, amelyekről különben sehogyan és senki mástól nem szerezhetnénk tudomást. Izgalmas, tiszteletre méltó vállalkozás, amibe Dean a maga részéről most belevágott, s amelyhez innen kivánok neked sok sikert, Dean, egy nagy kocsiderékkal. I'll keep my fingers crossed for you!)
Úgy döntöttem, hogy most már ritkábban írok inkább, ha valami érdekes történik. Sok változás nincs mivel a hétvégén szinte csak a csavargás volt. Végre szép az idő, így fényképezni is tudtam. Ismét gyönyörű helyeken jártam, de sajnos nézelődni egyedül unalmas. A parkok vasárnapra felélénkültek, ki egyedül, ki párban, de voltak egész nagy csapatok grilleztek, sportoltak, beszélgettek. Azt azért észrevettem, hogy nem vetik meg az alkoholt. Az alkoholról csak annyit, hogy itt nem lehet bárhol kapni csak kimondott üveg boltban (bottle store) nekem nem újdonság , nálunk, Afrikában is így van. Egyik reggel kis futással indítottam, de mivel itt sokkal kevesebb az oxigén (ha,ha,ha …Judit) így többször meg kellet állnom.
Felfedeztem egy szép pékséget, mit látnak szemeim magyar kenyeret. Igaz itt nem magyarnak hívják, hanem Bécsi kenyér. Futásnak vége, fél kiló avokádóval tértem vissza reggelire. Sokan kérdezték, hogy a szobatársam milyen. Teljesen őszintén nincs vele semmi baj, az hogy rendetlen talán az ő korában (25) mindenki ilyen. Nem értem miért van itt, mikor hajnali háromkor jön, és ma hétfő van, fél tíz és még alszik. Gazdag PAPA. Egyik este itt voltak a barátai ő is szimpatikusak, sokat meséltek és én is meséltem Budapestről, sőt képeket mutogattam és teljesen el voltak ájulva. Ma úgy döntöttem, hogy ha elmegy, kifertőtlenítem a szobát, hátha az egy kicsit megkönnyíti a helyzetemet. Nincs nagy kosz, csak a tudat hogy másé, mindig otthon laktam vagy egyedül.(és mint tudjuk, anya egy magic woman….Judit)
Szobatársam megmutatta a mosókonyhát, egyszerű, kb. 8 gép és 6 szárító van. 2,40 dollár egy mosás, elég nagy gépek szerintem több fér bele, mint 5kg. Sajnos nem tudom gyűjteni sokáig. A suli és környéke olyan, mint egy szálloda sok szép pihenő és terasz, képeket felteszek majd, a facebook-ra.
Végre sikerült mosószert és fertőtlenítőszert vásárolnom. A mosás nagyon jól ment minden ruhámat kimostam utána a szárítóba és 45 perc után teljesen száraz és jó illatú. A szobatársam ismét délben kelt és valahová elment így nekikezdtem a fertőtlenítésnek.
A városban sikerült megnyitni egy bankszámlát. Egy kis segítséggel kiválasztottam, hogy melyik banknál szeretném megnyitni. Nagyon kedves hölgyhöz kerültem, első tíz kérdés az volt, hogy ma hogy érzem magam, mit szólok az időhöz… Utána rátértünk hogy miért is jöttem, várnom kellett kb. 5 percig és egy másik mosolygós hölgy jött felém, kéz fogás után az asztalához kísért, ismét érdeklődött, hogy vagyok. A számla nyitás kb.10 percig tartott, minden elérhetőségét megadta, ha bármilyen gondom van, értesítsem.
Sikerült a City Cycle-re befizetni. Megkaptam a kártyámat és ki is próbáltam. Kicsit nagymami bicikli de nagyon kényelmes. A kártyát csak oda kell tartani és beütni a pin kódot, kiválasztani a biciklit Enter és már viheted. Ha 30percen belül leadod ingyen használtad, és rengeteg állomáson van lehetőséged ezt megtenni. Én minden 30 perc után sétálok egy kicsit, és indulok tovább. A bukósisak használata viszont kötelező.
Az átállás még nem sikerült, így az ötödik nap után sem, mindig hajnali 3-kor ébredek és forgolódok az ágyban. Napközben pedig van, mikor majd elalszom. Érdekes, hogy én otthon mindig reggel intéztem a wc-t, és itt mikor otthon reggel van, akkor megyek wc-re.
Sikerült az első komoly főzésem! Vettem tojást és rántotta volt a vacsim, kicsit unom a gyorsbüféket.
Nem merek nagyon bele mélyedni a főzésbe, mert a szobatársam teljesen elfoglalja a hűtőt. Valamit tárolt benne, aminek már nem bírtam szaggát. Eleinte nem mertem szólni hisz más kultúra, ki tudja? A magyar töltött káposztának sincs jó illata. Visszatérve, tegnap már nem bírtam, és megkérdeztem, mesélte, hogy valamilyen korianderes zöldség. A másik szobában úgy is főznek, oda átvitte. Nem sértődött meg, mert fél óra után hoztak nekem Tajvan levest és ezt a zöldséget hidegen, rizzsel. A leves még finom volt, de a zöldséget nem bírtam megenni, pedig az nálam ritka.
Ismét egy érdekesség. A városban a fő utcákban észrevettem egy 30cm széles fekete gumi csíkot a járdán. Sokáig gondolkodtam, hogy mi célt szolgál. Hát kiderült, hogy a vakok ezen sétálnak végig és nem kell a botjukat használni, kereszteződés vagy lépcső előtt meg változik a mintája (rücskössé válik). Sőt irányjelző táblák is vannak nekik felállítva, ahol meg tudja nézni merre tovább. A mozgássérülteknek maximálisan ki van építve minden segítség a város egész területén.
Másik érdekesség hogy így öt nap a városban még nem láttam bennszülöttet. Viszont ázsiai az annyi van, néha nem vagyok biztos abban, hogy Ausztráliában vagyok. Sajnos itt 5 órakor már sötétedik, így akkor kerülök a gép elé. Nagyon látszik, hogy ki dolgozik otthon és ki nem. Sokan a Facebook miatt járnak be dolgozniJ (nem tudom miről beszél….. Judit)
Tudósítás: Dean Brisbane-ből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése