Érték?rend?

Ez egyfajta válasz is lehet Európa közepén, ebben a kis országban bennünket most foglalkoztató gondolatokra, problémákra. Megoldást nem ad, nem is adhat, de azt nem tehetjük, hogy ne gondolkozzunk el az okfejtés kapcsán és ne vegyük aktuálisan tudomásul mozgatórugóinkat, távlatainkat, korlátainkat. Köszönöm A.M.
Néhány hét és összeomlik egy rendszer, amiről azt hittük, örökké tart. Mubarak eltűnt a történelem süllyesztőjében, mert százezer ember úgy döntött, hogy addig nem hagyja el Kairó központját, amíg ő nem távozik a hatalomból. Tuniszban is elkergette a nép az elnököt, tüntetnek Iránban, Bahreinben, Algériában.
Mi jöhet még? Vajon az európai demokráciákat nem fenyegeti hasonló felfordulás?
Rejtély számomra, miként is működik valójában egy társadalom. Látszólag minden világos. A kormány irányít, a hatalmi ágak végrehajtanak, a nép pedig engedelmeskedik.
Közelebbről nézve viszont azt látom, hogy a társadalmat alkotó egyedek mind a saját fejük után mennek. A kormány gyakran csak úgy hiszi, hogy irányít, a hatalmi szervek pedig saját korlátaiknál fogva nem tudnak közvetlenül hatni az állam minden polgárára.
Akkor hát mitől függ, merre halad a társadalom? Nyilván az őt alkotó egyedek mozgásától. Ennek a sok millió, egymásba ütköző, egymást vonzó, vagy éppen taszító mozgásnak az eredője adja ki a társadalmi haladás irányát. Ebben a hol törvényszerűen, hol kiszámíthatatlanul viselkedő halmazban könnyen elképzelhető, hogy a sok elemi mozgás eredője nulla lesz.
Adódik hát az izgalmas kérdés, mi mozgatja az egyéneket? Nyilván a személyes érdekeik. Ezek sokfélék lehetnek, de mégsem annyira, hogy egy-egy adott érdekfajtához ne tudnánk nagyon sok egyedet hozzákapcsolni. Feltételezhető, hogy az azonos érdekeltségűek valamilyen szövetséget alkotnak. Egyéne válogatja, mennyire tudatosul benne saját érdeke és azt mennyire hatásosan képes ebben a társadalomnak nevezett, nyüzsgő, zsúfolt, számára sokszor áttekinthetetlen térben érvényesíteni.
Tovább komplikálja a helyzetet, hogy egyetlen személy is egyszerre többféle érdeket követ. Nem is tudom, honnan veszik a bátorságot egyesek, hogy vállalkozni mernek egy ilyen bonyolult képződmény irányítására. Valódi irányítás, mint ahogyan például egy jól megkonstruált autót irányítunk, az emberi társadalom esetében véleményem szerint szóba sem jöhet. Legalábbis addig nem, ameddig a társadalmat a homo sapiensnek nevezett egyedek alkotják. Természetesen a kormánypozícióban tartózkodó egyén sokkal nagyobb mértékben járul hozzá ahhoz bizonyos eredőhöz, de különösen egy demokráciában, ez a rész semmiképpen sem nevezhető meghatározónak.
Nem alaptalan hát, ha a híreket olvasva elfog bennünket néha a szorongás. Ilyenkor felsóhajtunk és arra gondolunk, milyen szép is lenne, ha a társadalom minden tagja törekedne rá, hogy egy olyan világos értékrendet alakítson ki, amelynek érvényesítése megoldható anélkül, hogy mások alapvető érdekeit sértené. Olyan olajozottan működne a társadalom, mint egy korszerű autó.
Előttem már megszámlálhatatlanul sokan eljutottak gondolataikban eddig a pontig és sokan nem is álltak itt meg, hanem kidolgozták azt a bizonyos üdvözítőnek vélt értékrendet, amelyet széles körben sikerrel el is terjesztettek.
Így jöttek létre a nagy világvallások, amelyek hatalmas lendületet adtak az emberi társadalom fejlődésének. Sajnos a fejlődés annyi új problémát és kihívást generált, amelyekre ezek a hagyományos értékrendek már nem tudták a választ. Módosítani kellett őket és közben egy sereg új vallás is született.
Elvben minden vallás ugyanazt a célt kívánja szolgálni, harmóniát teremteni az emberi közösségben. Mivel ezt más és más módon képzelik el, így az egyes vallások elkötelezett hívei időnként dühödten támadnak a más vallást követőkre, tovább fokozva az emberi társadalom működési zavarait.
Nehéz eldönteni, hogy az egyes vallások által képviselt értékrendben van a hiba, vagy inkább az a gond, hogy az emberek nem hajlandók magukévá tenni. A modern korban rohamosan terjed a legújabb vallás, vagyis a vallástalanság, más szóval az ateizmus. Ám e gyűjtőfogalom is számos értékrendet takar, gondoljunk csak polgári, liberális, baloldali és hasonló értékrendekre. Még egy érett felnőtt számára is nehéz ennyiféle modell közül választani.
De mi történik a fiatal korosztályokkal? Nekik ki gondoskodik értékrendről? Az iskola, a család, a baráti környezet, a média? Nekem úgy tűnik, hogy mindegyik és egyik sem. Generációk nőnek fel világos értékrend nélkül. Csoda hát, ha viselkedésük kiszámíthatatlan? A társadalom egyre irányíthatatlanabbá válik és egy teljesen bizonytalan jövő felé sodródunk. Ha igaz, hogy létezik reinkarnáció, akkor még a hozzám hasonló öregeknek is van bőven félnivalójuk.
(A borongós és élet szerű írás után egy kis örömöt hadd csenjek a napba, amelyen Ljuda barátnőmet köszöntöm születésnapja alkalmából a messzi Harkovban. Jó egészséget, sok boldogságot, szép napot, Ljuda és örülök, hogy ma hajnalban sikerült telefonon beszélnünk.)