hófelhők az égen
láthatatlan filccel rajzolt
karikák a jégen egy
szokatlanul ronda tél az
utolsókat rúgta a
műcsarnokra már előre
kiírták hogy bukta még
béke volt és nyugalom és
jókedv minden téren
hop on hop off buszok húztak
keresztül a téren egy
do not cross line sárga szalag
ugrott föl a fára de
túlon túl már kandikált a
vajdahunyad vára
itt álltunk a híd előtt te
kerested a tárcád
ott egy bringás tépte épp a
biztonsági láncát
vérözön se lángtenger csak
hó és latyak köröttünk
kard helyett a koronával
állt az angyal fölöttünk épp
meglódult a sor mikor a
fák közül a trolival
gimis fiúk lányok jöttek
vállukon a korival
lárma lett és lökdösődés
ez ment aztán végig
out of order szekrények közt
bénáztunk a jégig
hétvége volt asszem telis-
tele volt a pálya
egy lányt ölben vittek ki már
lila volt a szája
nem volt semmi különös az
egészben de mégis
elsápadtál emlékszem és
elsápadtam én is
láttam fentről magunkat két
pasztell folt a tájban
piros sapi sárga sál egy
boldog lusta nyájban
minden megvolt még hibátlan
hófelhők az égen
láthatatlan kézzel írott
vízjelek a jégen
viccesnek tűnt hirtelen hogy
lázadsz és én lázadok míg
észrevétlen zúznak el a
lábunk közt a századok egy
belmondó szám ment éppen és
pont a lesz volt van most
vitt magával pedig amúgy
nem vagyok egy fan mind
egy ütemre siklottunk még
pontosan és szépen
mégis valószerűtlenül mint egy
brueghel képen"
Forrás: Olvasókör - Budaörs, a versre, életképre Kóra Zsuzsa hívta fel a figyelmemet, neki köszönöm hálásan.
Örülök, hogy tetszik. Én nagyon szeretema berseit. Olyanok nekem mint mikor az ember elkezd valamin gondolkodni, s csak úgy előbukkannak a gondolatok közben régi versidézetek, vagy szlengek , mondások, de azok besímulnak az aktuális gondolatmenetbe. Valahogy olyanok nekem versei, mint ahogy gondolkodunk.
VálaszTörlés