2014. május 31., szombat

Anikó vegyes gyümölcslevese

Hogy mi teszi vegyessé, mely gyümölcsök ízei adják össze közösen a vegyes ízt és megnevezést, nem erőlködöm, hogy kitaláljam, úgyis melléfognék. Anikó ezzel a csütörtöki gyümölcslevessel nemhogy nem fogott mellé, hanem egyenesen világbajnokit alakított. Mivel ettem már a különféle - vegyes és görög - gyümölcsleveseiből, amelyek úgy emelkedtek ki az étlapról, hogy kétséget kizáróan verték a második fogást, és kellemesen hűsítettek az előnyári napokon délidő tájt, tudhattam ezúttal is, mire számíthatok. A valóság azonban felülmúlt minden képzeletet.
A csütörtökön készült gyümölcslevest - szabadságolásom miatt - egy napos hűtőbeli tartózkodás után pénteken fogyasztottam el. Fogyasztottam, kanalaztam, csöppenként szürcsöltem, óvatosan nyelegettem, közben nagyokat sóhajtoztam, talán azt ismételgethettem minduntalan, ez Isteni, egyszerűen Isteni, mert más egyéb eszembe sem juthatott ekkora csodálat gyümölcslevesben való megnyilvánulása mellett. Arcom meg folytonos mosolyba rendezte magát, bugyuta, ártatlan, elemi öröm félébe, ami akkor jelenik meg letörölhetetlenül, amikor valami sokkal, de sokkal jobb ér, mint amilyenre valaha is számítottam volna. Valahogyan így nézhettem ki a munkahelyi étterem sarokasztalánál kettesben ezzel a semmihez sem fogható vegyes gyümölcslevessel és szemben állandó ebédpartneremmel, Klárival, aki meg jókat derült lelkesültségemen.
A mályvaszínű leves tetején jókora tejszínhab halom, alján két egész eper úszkált volna, ha nem álló, hanem mozgásban lévő levesről lett volna szó, de így látványban akár a habkorona piros epres oszlopainak látszhattak. Miután szép lassan elrontottam a habot eper tartóival egyetemben, derült ki, hogy alatta még több eperdarabka található. Így történhetett, hogy eperlevesnek éreztem a vegyes gyümölcslevest a mély leveses tányér kábé feléig. Onnantól kezdve ahogy múlt az eper lehengerlő hatása, úgy vette át a vegyes ízskála az őt megillető helyét. Észrevétlenül siklott át az eper egyéb gyümölcsízekbe, azt is érezhettem és igen örültem, hogy egyben a kettőt, epreset és vegyeset eszem egy leveses tányéron belül. Nem sokaknak adatik meg ez az élmény, de Anikó fantasztikus vegyes gyümölcslevese még ezt is tudta produkálni annak, aki a világért sem gondolta volna, hogy a tejszínhabot az eperdarabokkal akár össze is lehetett volna az evőkanállal keverni, hogy más, vegyesebb ízélmények domináljanak. Nekem mégis így vált egyedülálló élménnyé, epresen vegyes alkalommá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése