
Nem tudom, hogy kell-e mondanom, hogy ma van a születésnapja. Erre még emlékeztessem is. Fel is köszöntsem. Nem várja el. Semmiképpen sem. Feledné ő is, mint annyian az ikszediken túl. Hol van az már, amikor jóízűen ünnepelte és a világ bizonyos szeleteinek magától adta hírül. Mára maradt a Facebook, az automatikus hírmondó, maradtak a családtagok, a barátok és nyuszika üzletfelei a Micimackóból, akik mindent tudnak és mindenhol ott vannak, ahol történik valami. És persze maradt ő maga, aki belül megereszt egy mosolyt biztosan, titkon örül is, megpaskolja a saját vállát: 'reglány, mindennek dacára azért ezt is megérted.

Egészséget, boldogságot születésnapodra, havas kertet, mániákusan napsütést - éppen január legvégén a nyugisan kitartó hóesésben, pedig napból egy szeletke sem látszik, hiába is kívánnék neked, drága Mártám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése