2013. november 13., szerda

A defekt nem jár egyedül

Nem hír az, ha az ember arról ír, hogy jót tettek vele ismeretlen emberek, éspedig bajban, akkor, amikor várja, és mégsem számít rá.
Ültem anyám konyhájában, és vacsora közben  mesélte, miképp esett második defektje, ezúttal Pesterzsébeten. Gyanús hangokat hallott hátulról, lelassult, fékezett, leállt, kiszállt, meglátta a lapos gumit, egy újabb defekt, immáron a második három napon belül. Most mit csináljak, kérdezte magától. Lacit nem hívom fel, nincs képem hozzá, hogy ismét kereket cseréljen nekem, tisztára hülyének nézne, még azt hinné, hogy direkt csinálom. Amott áll be az udvarba egy dzsekis fiatalember, segítséget kérek tőle. A fiatalemberből, amikor kijött kaput zárni, fiatal hölgy lett dzsekiben. Jaj, ne haragudjon, hogy férfinak néztem, azt hittem, megkérhetem, hogy kicserélné-e a defektes kerekemet, elnézést kérek. Nincs semmi baj. Nem tudja véletlenül, hogy itt melyik házban laknak erős férfiak túlsúlyban? Amott, mutat a fiatal hölgy az egyik ház felé, amelynek udvarán egy idősebb férfi dolgozott, valamilyen kerti munkát végzett éppen. Anyám kikászálódott a kocsiból, lassú járásával, ám biztosan odament a nevezett férfihoz. Ne haragudjon, hogy munkájában megzavarom, de defektet kaptam, megtenné, hogy segít kicserélni a kereket? A férfi nem sokat kérette magát, mondhatni egy-két szóból, kisvártatva vejével együtt megcsinálták a cserét. Hálásan köszönöm Önöknek, el sem tudják képzelni, mennyit segítettek ezzel. Mondják meg, legyenek kedvesek, mennyivel tartozom? Az idősebbik ránézett anyámra, hosszan nézett rá, majd megkérdezte, hány évesnek tetszik lenni. Hetvenkilenc vagyok. Én meg hetvenegy, folytatta a férfi, csak egy kicsit fiatalabb magánál. Biztos vannak unokái. Van, kilenc. Akkor jó. Vegyen nekik csokit azon a pénzen, amit nekünk szánt volna. Anyám újfent hálálkodott, megköszönte a segítséget. Miközben hazafele hajtott, azon gondolkodott, hogy a második defekt is jó embereket vetett az útjába, talán még sincs veszve semmi, de hogy csokit nem vesz az unokáknak ajándékba, az úgy igaz, mint ahogy a defekt nem jár egyedül, jó, ha kettő van belőle, hogy párban kelljen venni az új gumit. S hogy csokik helyett mit ad az unokáknak, az már legyen az anyám titka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése