2013. június 8., szombat

Töltött gomba eper tortával

Nekem a társaságon, jó ízű beszélgetésen kívül Mackó töltött gombája, Van epres tortája ízlett a legjobban és nem feltétlenül ilyen párosításban és együtt fogyasztva.
Az étkezés egy nagy és kis maradék turnusban beszélgetés hegyek közé ékelődött. Látszólag senki sem volt éhes. A világ összes ideje elfolyhatott, senki sem jelezte korgó gyomrával, egy fia szavával, alig félre érthető bökdösésével, hogy Mackó étkekkel teli rakott tálakkal túlzsúfolt asztalának, konyhájának tálaló pultjainak terhén könnyíteni szeretett volna. Aztán szinte egyszerre állt fel a beszélgetésből és tűnt el a társaság, jó érzékkel találva meg a helyét az ebédlő asztal körül. Jutott hely majdnem mindenkinek, akinek nem, az meg kedvére gyönyörködhetett mások örömében, ahogy lassacskán teltek a bendők, simultak a ráncok, váltak egyre csillogósabbá a tekintetek. Nem mondom, jó is az, amikor magad sem tudod, hova nyúljál, miből vegyél, egyre újabb étkekbe ütközöl és egyaránt vagy mindegyikre kíváncsi. Ennél a sajtos csirkemellből, társából a padlizsánosból, ki nem hagynád a baconos pulykacombot, a töltött gombát, Mackó mindenkori specialitását,  mely a talányos töltelékkel olyan varázslatos ízkombinációt eredményez, amelyet mindhiába próbálnál meg otthon magad is reprodukálni, a töltött gomba ennek a háznak, helynek, konyhának, működtetőjének, Mackónak titka és sajátja. Mindez magányos lett volna tepsis krumpli és rizs nélkül, és elég nyögve nyelős, ha nem lehetett volna választani a padlizsános, a vegyes tavaszi és még valamilyen saláta között. Ám ha ez sem lett volna elég, akkor ehettél volna mind e mellé nyers szeletelt paradicsom karikákat és lila olíva bogyót.
Andrásnak volt ma szülinapja és mégis Tibor maradt a tekintélyes adag főételek elfogyasztása után amolyan éhes forma. Mert  amikor azt mondta, hogy
- Érdekes, ettem, ettem, rá sem tudok már az ételekre nézni, mégis éhes vagyok -,
azt hittem rosszul hallottam, amit életem párja mondott, kulturáltan és ezek szerint nem teljesen jól lakottan célozva a sorukra türelmetlenül váró tortákra.
Van eper tortája az esztétikai és tartalmi élmény Kilimandzsáró csúcsait ostromolja, azzal a megnyugtató különbséggel, hogy ostromlását megszakítandó, belátható időn belül mindannyiunk nagy-nagy örömére mindannyiunk gyomrában végzi. A torta maga a tökély. Rögtön lerí róla epres mivolta a gazdagon körbe és rárakott eperszeletekből. Ha valaki még ennek dacára sem jött volna rá, hogy milyen tortához is volna szerencsénk, akkor ott a torta közepén terpeszkedő eperöntet pamacs, amelyet Van saját kezűleg és késsel formázott fogaskerék formájúvá. És ha ez sem győzte volna meg a tortát ámulva bámulókat eprességéről, akkor ott volt egy helyes kis kancsóban maga az epres öntet, amely akár paradicsomszósznak, vagy ketchupnak is látszódhatott volna a felületes megfigyelőnek. A Van-féle tortáknak az a legnagyobb bajuk, hogy elfogynak. Sajnos elég gyorsan fogynak el ahhoz, hogy mire rájönnék, hogy úgy  repetáznék még belőle, már csak a hűlt helyét találom.
Érdekes, hogy senki sem volt annyira eltelt az addigra elfogyasztott ki tudja már hányadik fogástól, így Lakat gesztenye tortája bizton számíthatott pártolókra. "Boldog születésnapot" felirat a 47-es szám és egy szívecske szeretetről, odafigyelésről tanúskodott. A sebtiben ráhelyezett két gyertyának elfújásával Andris még kívánhatott is volna magának valamit, gyanítom, hogy ennél a szeretetteljes, baráti ünneplésnél méltóbbat már aligha.
Ahogy mondtam, beszélgetés hegyek közé ékelődött völgyként terpeszkedett a kényelmesen elnyúlt vacsora. Amikor ismét beszélgettünk a legkülönfélébb témákról vagy éppenséggel nem beszéltünk, akkor még ehettünk Lakat isteni Gerbeaud-szeletéből és Somi túrós szórós pitéjéből, amely Somi lakonikus, önkritikus felvezetése ellenére, miszerint a fele cukrot rakta bele, ezért nem édes, nagyon finom volt. A magam túrósát már nem is említem, annyira unalmas lehetek vele, hogy mindig ezt csinálom és hozom. Vagy mégsem? Mackó kifejezetten kérte, és ezért képes volt még előtte fel is hívni, hogy el ne felejtsem. Még ilyet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése