2019. január 15., kedd

Következő nagy ember

Jön a következő nagy ember a céghez. Nem is tudok tőle aludni. Azt mondják, hogy jó helyet foglaltak neki a szállodában, ahogy dukál. Szépen kialussza magát, elfogyasztja a gazdag reggelit, illő módon felöltözik, bemosakszik és bejön. Illetve behozza a taxi. Fogadják. Bekísérik a szobájába. Lesz ott egy kis állófogadás, ahol megismerkedik a krémmel, meg a lejárt krémmel.
Biztosan körbeviszik a termelésen. Nézd és lásd, ez a te birodalmad, ezt kellene rendbe tenned. Csodálkozik majd, hogy de mit is, itt olyan nagy a rend. Láthatóan szorgoskodott egy derekasat a cég apraja s nagyja, hogy minden csillogjon meg villogjon, amikor a következő nagy ember ide belép.
Azután talán bevezetik az irodisták muszáj-világába. Ezek itt a műszakiak, az meg a logisztika, ez itt a meo, az meg ott a könyvelés-pénzügy. És itt az ajtó,mögött kik vannak? Ugyan, hagyjuk, szóra sem érdemes, csak a beszerzés.
Így lehet az, hogy az ajtón túlról egy beszerző kábé így képzeli a következő nagy ember első pillanatait. Aki kicsit bizalmatlanul, telisde tele önbizalommal, hogy majd ő megmutatja, nézi ezt a fura szerzetet, ami nekünk a cég, a második otthonunk, a hely, ahol nem ununk meg dolgozni, mert itt már egy jó ideje csak hobbiból és kalandvágyból lehet és érdemes. És végtelen reménnyel, hogy egyszer sokkal jobb lesz, mert igenis annak kell lennie: vele vagy nélküle.
A következő nagy embernek sem lehet nyugodt az éjszakája: fekszik csak és hánykolódik, vajon milyen lesz az első belépője ezek között a magyarok között, akikről  hall ezt is, meg azt is, de hát már nem is annyira magyarok, ott a sok ukrán, meg külföldről a segítség.
Be kell mennem, gondolja, nincs mit tenni, egyszer el kell valahonnan kezdeni: holnap, a cégtől, benne a sok ismeretlennel, aztán majd csak lesz valahogy. Mert ugye olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése