2017. február 1., szerda

Dezsényi Katalin: Nekem nem mondta

"Nekem nem mondta sohasem az anyám. Még most is nagyon fáj. Én meg, amióta csak beragyogják az életemet, folyamatosan mondanám, hogy mennyire nagyon szeretem őket. Hogy nélkülük semmi értelme nem lenne az életemnek. De nem szabad ezzel elárasztani Őket, tudom. Túl nehéz lenne akkora súlyt cipelniük. Így hát nagy ravaszul ott bent, ahol minden egyben van, ahol érzelmeim és gondolataim, örömeim és fájdalmaim folyamatosan kavarognak, hangoskodnak és csendesednek, igen, ott bent, nevezzük a lelkemnek, ott mondom állandóan. És mivel ezek a mondatok az örök állandóak, soha nem fognak elhalkulni és megszűnni. Velem jönnek majd abba a hatalmas kavargásba, ahová innen megyek majd. De Ők, Sara Kopecsni és Ábrahám Pór onnan is hallani fogják. Ámen."

Forrás: FB, 2017. február 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése