Nem tehetek róla és nem állok egyedül véleményemmel, de ez a mai menü Anikó zöldbablevesével és fokhagymás sertésszeletével, sült hagymával, tepsis krumplival, káposztasalátával nemcsak hogy bármelyik előkelő étterem étlapján kaphatott volna helyet, hanem minden további nélkül állta volna meg helyét az éttermi asztalokon, ha valaki magának ebédre megrendelte volna, hogy az elfogyasztását követően kellemesen tölthessen be feneketlen űrt vendéggyomrokban. A zöldbableves bőségesen tartalmazott a névadó zöldségen kívül sárga- és fehérrépát, csipketésztát. Kis éhség mellett akár ezzel a gazdag levessel is jól lehetett volna lakni. Ezek után már hab volt a tortán, jobban mondva a levesen a második fogás.
Anikó fokhagymás szaftos sertésszelete valóssággal elveszett a piramis alakban ráhelyezett sült hagymaszálak alatt, melyek úgy voltak ropogósak, hogy egyetlen porcikájukban sem voltak megégve. Élvezet volt önmagában is külön enni a hagymaszeleteket, de a barna szaftos húsival egyenesen elbolondította az embert ez az ötletes összeállítás, ízkombináció. A tepsis krumpli nagyra nyílt szemekre emlékeztető alakzatokban nemcsak méltó társa volt a hagymás, szaftos húsnak, Anikó fokhagymás sertésszeletének, hanem számomra a függetlenségét is bizonyította finomságában a tányéron a zsúfoltságban osztozók mellett. Rácsodálkoztam, jé, tepsis krumpli, az Anikóé, aki rendszeresen kölcsönzi őt kísérőül főétkei mellé. Tudtam róla, eddig is konstatáltam létezését, de igazán felfedezni csak most sikerült. Kicsit későn érő típusként csak kullogok Anikó ételei nyomában, lankadatlan lelkesedéssel.
Lassan gasztro blogger leszel :-)
VálaszTörlés