Március a Mackóé, a Pat-é, a Tiboré, a Somié, a Zolié és mellesleg az én hónapom is. Rajtunk kívül még nagyon sokaknak eshet a születésnapjuk, a névnapjuk vagy a házassági évfordulójuk márciusra. Tizenötödikét márciusban a legszebb ünnepünknek tartom, amely úgy lett elrontva tüntetésekkel, hőzöngésekkel az aktuálpolitika által, ahogy csak kell. Márciusban éppen az ünnepnek köszönhetem, hogy amikor a szünnapok egymás mellé rendeződnek, pár napot az országot járom. No nem Charlie-val, ahogy Steinbeck tette, amikor a kutyájával és az autójával utazta be Amerikát, hanem anyámmal, egy barátnőmmel és egy icipici méregzöld Opel Corsaval.
Március van, amikor a tél kénytelen-kelletlen visszahúzza körmeit, enged a fagy és hideg. A hirtelen beköszöntő pluszokra a tulipánfa a déli Barcson korai rügyezéssel reagál. Beleszagolsz a márciusi levegőbe és egyszeriben a tavasz tölt el. A március vet véget a sötét hangulatoknak, a látens depressziónak. Egy kollégám mondta éppen ma:
- Nézd, milyen szépen süt a nap, kicsit a meleget is érezni már, újra van kedvem élni.
Nekem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése