Ha húszszor nem hallgattam meg ezt a lemezt, akkor egyszer sem. Ez a zene szólt a kocsiban Barcsra menet vidéki rokonok ünnepi látogatásakor és persze Barcsról jövet, reptérre menet Sanyi öcsémék fogadásakor. Az egyszerűség kedvéért úgy is fogalmazhatnék, hogy bárhova is menjek, a Stand by me feldolgozásai kísérnek mostanában és megúnhatatlanul. És a Stand by me szólt 25-én is, amikor kereken tizenheten gyűltünk nálam össze a NAGY családi Karácsony alkalmából. Elég lett volna az általános hangzavar, hogy sosem egy helyről érkezett a beszéd. Minimum zsongott a fejem, amint egyszerre négy felé kellett figyelnem, ha mindenkit hallani szerettem volna. De nem bántam, az ilyet sosem bánom, nem bánom, hogy az egyfajta családi kánon több szólamából egyetlenegyet sem hallok tisztán, az a fő, hogy ott vannak, látom, hallom őket, csacsognak, van mondanivalójuk, be nem áll a szájuk, valaki mindig mond valamit és akad valaki, aki meghallgatja és arra válaszol, amit előzőleg hallott. Nekem elegendőnek bizonyul, ha ilyenkor megállok a nappali ajtajában, szétnézek a díszes gyülekezeten, megfordulok, ránézek az étkezőben ülőkre, konstatálom, hogy zaj van, zajosak, nem zűrősek, hanem csak zajosak, és mindenki megvan. Oda megyek a CD lejátszóhoz beteszem a Stand by me saját ötletű, házi szerkesztésű, összeállítású lemezt, amelyen Ben E. King örökzöldje forog huszonkét másik változatban. Eszter segített a zenei anyagot tető alá hozni, lemezre ültetni, sokszorosítani, az ünnepek előtt néhány nappal ajándékozható formába hozni. Aki - évekkel ezelőtt - már láthatta a Stand by me címet egy másik lemezen, az pontosan tudhatta, hogy ez a második Stand by me a következő merítés az eredeti dal számtalan feldolgozása közül, és minden kétséget kizáróan örült az ajándéknak. A hangzavar hátterében, mintegy aláfestésül, ott forgott a Stand by me Tracy Chapman, Tina Turner, Demis Roussos, Willy DeVille, Aaron Neville, Enrique Iglesias, The Platters, Seal, végül de nem utolsó sorban a Lion King muris rajzfilmes előadásában, hogy csak némelyeket említsek sokuk közül. Jó volt ez a hangkavalkád, amelyben zene keveredett millió nekem oly drága emberi hanggal. Ezután a Stand by me vegyes felvágottja, sokszínű feldolgozása, nem csupán Ben E. King klasszikusának állít örök emléket, hanem ennek a tegnapi felejthetetlen estébe csúszó délutánnak, amelynek során anyám, húgomék, - kivételes és ritka vendégként - öcsémék tisztelték meg otthonomat, társaságunkat és mindaddig maradtak, ameddig jól érezték magukat. Az utolsó csöppig elfogyott húsleves, a pácolt csirke, amely egy aprócska félrehallás következtében "pásztor csirkére" keresztelődött és ez most már így marad, készítsem bármennyiszer, húgom csirketortája, krumplipüré-, rizsköretek, francia saláta, anyám kaszinótojása csak méltó szputnyikai voltak az eseménynek először az asztalon, majd a bendőkben. Dóri, Vera remekeltek a málnahabos ribizli, valamint a citromtortával, amelyeket megkóstolva anyám Starkoch-oknak (szakácssztár) nevezte el a két lányt. Volt ott még hókifli, csokitorta, marcipános szelet és a messzi Amerikából érkezett doboz finom csokoládé. És ott lapult Sanyi öcsém kis kártyáján az üdvözlet, amelyet az 500 süteményes receptes könyv mellett kaptam kísérő szövegként:
" Drága Panni! Amikor rád gondolok, a blogokon, gyönyörű szíveden kívül a nagyon finom sütemények jutnak eszembe. Remélem, a könyv további ihleteket fog adni és sütés, és evés közben ránk fogsz gondolni. Millió puszi: Sanyi"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése