Most nem én dicsértem a leghangosabban és kértem el egyre-másra a recepteket. Inkább csak úgy ültem ott a sarokban a nagyra kinyitott, szélesre tárt asztalnál és ámulva forgattam a számba került falatokat. Hogy lehet ez ilyen finom? És az hogy lehet, hogy ennek meg ennyire különleges az íze? Ilyet még nem ettem, az biztos - morfondíroztam magamban. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy ezek akadémikus kérdések, a válasz annyira egyértelmű: Vannál minden étel egyedi, mintha arra az egyetlen kivételes alkalomra készült volna, lett légyen marha, sertés vagy éppenséggel csirke a szenvedő fél. Merészségnek tűnhet, de azt merem állítani, hogy ezen húsféleségek úgy rendeződnek, alakulnak étellé, simulnak össze Van keze alatt, mint ahogyan Fischer Iván karmozdulatai nyomán szólal meg a Fesztiválzenekar - tökéletesen, a maga nemében egyedülállóan.
Nem tudom pontosan elmondani az ételek nevét, nem hallottam jól, vagy bonyolultságukban elfelejtettem, ezért inkább el- és összemaszatolva mesélem el, hogy mustáros marhahús, tokaji boros, szőlőszemes csirke, szilvával töltött sertésszelet színes-vegyes saláta, és az elmaradhatatlan rizs szerepeltek főételként. Mindezt Van egyenként úgy tálalja, mintha a saját frissen "szült" alkotását helyezné elénk, szeretettel, odaadással, elővigyázattal és látható féltéssel. Az ember megilletődve ül az asztalánál, óvatosan vesz, persze mindenből szed valamennyit, véletlenül se mulasszon el valamit a csemegékből. Az össznépi moraj elcsitul, mindenki a saját tányérján látható csodával van elmélyülten elfoglalva. Örvendetesen telnek a bendők, ha volna merszünk, jóízű cuppogás, csettintgetés hallatszana. Így marad az elkerülhetetlen kérés, ugye elküldöd a receptet. Hogy Van elküldi-e a receptet, nem vagyok benne biztos, de ez nem is lényeges, a Vannál kapható ételeket úgy és ahogy azt Van tudja, csak nála élheted át, élvezheted, minden egyéb kísérlet csupán sápadt árnyéka az eredetinek, a magam részéről nem is kísérletezem a reprodukálásukkal.
A csokoládés piskótába töltött eperkrém habbal, külön epersodóval is Van remekeként vonul be a történelembe, méltón zárva a menüsort a kelt kalácsával egyetemben.
Sajnáltam, hogy ott kell hagynom a társaságot Rossini Ory grófjáért. Aztán ahogy egyre inkább süppedtem bele a Metropolitan távelőadásába, ragadott magával a színpad színes forgataga, a hangok, dallamok varázslatos világa, úgy jöttem rá, hogy jobb helyen nem is lehetnék Van asztala után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése