A termosz

Kaptam egy fiatal kolléganőmtől egy termoszt. Egyáltalán nem számítottam rá. Kicsit félénken jött oda hozzám, bátortalanul mondta, hogy ő nem szokott senkinek sem ajándékozni munkahelyen, de szeretne  nekem  adni valamit. Látja, hogy mindennap hozom a kész teát a kollégáknak, legyen egy termoszom, hogy benne a tea melegen maradjon. Nagyon megörültem neki. Nem mondtam, hogy van már otthon termoszom, mert ez a termosz kinézetre, fogásra, még illatra is más volt, hiszen tőle kaptam. Nem néztem, hogy ki  a gyártó, honnan jött, milyen az anyaga, mennyire drágába kerülhetett. Örültem, mint egy kis gyerek az ajándéknak.

Nem úgy voltam a termosszal, mint egy barátnőm az ajándékommal. Megkapta, otthon kibontotta, megnézte és irtóra nem tetszett neki. Azt gondolta, hogy maradékokból, lejártakból hoztam össze, jó olcsón pipálhattam ki őt. Nem tudhatta, hogy mennyi időbe és fáradságba került és hány ember jó szándékával, összefogásával készült.

Előfordul, hogy kifürkészhetetlenek a Sors útjai, benne velünk. Elgondolunk valamit, elképzeljük, hogy milyen jó lesz, azután váratlanul nagyon nem úgy alakul. Itt például az öröm helyett megaláztatásban, értetlenségben, elutasításban, csalódásban lett részem.

Így jártam. Nem úgy, mint a kolléganőm a termosszal és velem.