Bejött a Pagony egyik Párduca és nagyon, de nagyon könyörgött, hogy minden kék és fehér galléros állat jöjjön be a hétvégén túlórázni. A magam, de csak a magam részéről mondtam, hogy rendben, halkan mellé sóhajtottam, hogy bizony nem ártana, ha nem egy, hanem legalább két csupor mézet kapok fizetségül személy szerint én, mert megnéztem, hogy így évvégén eléggé kiüresedett az almárium. Párduc megígérte, hogy megbeszéli az Oroszlánnal a helyzetet és visszaszól, hogy mehetek-e hétvégén túlórázni.
Köztünk legyen mondva, azért mást is el tudtam volna képzelni magamnak erre a szombatra. Malackát már elég régen láttam. Kigondoltam, ami elég sok fejtörésembe került, hogy ha már az Északi-sarkot sikeresen fölfedeztük, megnézhetnénk, merre van a Déli-sark. Gondolom, odáig sem kell messzébb gyalogolni. A Pagonyban fa van még elég, az ösvényt majd kitapogatjuk a tappancsainkkal, megbeszéljük a Pagony-beli híreket, elpletyizgetünk, kibeszélünk minden két- és négylábút a jelenlevőkön, azaz magunkon kívül, hiszen az mégsem járja, hogy magunkról terjesszünk valami rosszaságot egymásközt, és még danolászhatunk is közben. Illetve csak én. Mert Malackának csöppet kappanhangja van, ami jelentősen ront a tenorba hajló baritonomon.
A válaszra való nagy várakozásban, hogy mehetek-e a Déli-sark felkutatása helyett hétvégére túlórázni, erősen kifáradtam és már elég korán bevackoltam magam olvasáshoz. Gondoltam, elolvasom, hogy mit is ír a hogyishívják, s ha ebben a nagy művelődési korszakomban kifáradnék, majd elszenderedem. Nem lehetett valami érdekfeszítő az olvasmányom, ha semmi perc alatt elaludtam.
Órák múlva valami nagy zajra ébredtem, a saját horkolásomra. Hajnali félhárom lehetett, csak azért nem később, mert azt is megéreztem volna. Automatikusan kinyújtottam mellső tappancsomat, megnéztem a hordozható telómon, keresett-e valaki. Találtam egy üzenetet, amit az Oroszlán küldött személy szerint nekem, a csekély értelmű medvebocsnak, hogy mehetek szombaton túlórázni, és mi több, szeretettel várnak. Az utóbbi nem volt újdonság számomra, mert általában mindenhol szeretettel várnak. Azok is, akik szerették, amikor dúdolok valamiket, de azok is, akik nem. És azok is, akik komálták a micimackós dumáimat, meg akik nem, azokról meg nem is beszélve, akiknek rendszeresen átengedem mézes csuprom alján a maradékot kinyalásra.
Szerencséje van ennek az Oroszlánnak, a Pagony állatainak "királyának", hogy éjszaka alvás közben is bírok olvasni, gondoltam, már ha ezt gondolkodásnak lehet nevezni. Vagy azt gondolhatta, hogy ebben a Micimackó-koromban egy csekély értelmű medvebocs már egy jót horpasztani sem bír. Nem tudom. Ilyen gondolati magasságokba egy csekély értelmű medvebocs csekély értelme föl sem nőhet.
Mindenesetre becammogtam szombaton egy jót túlórázni. A Déli-sark fölfedezésének most lőttek. Azt beszéltük Malackával, hogy megvárjuk a Tavaszt. A túlórákon kívül egyszer az is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése