A körtét lehet szeretni és nem szeretni, ám vitathatatlan, hogy markánsan fajsúlyos, elterjedt gyümölcs. Nálunk a családban többeknek a kedvence. Mivel körtékből mennyiségeket vagyunk képesek megenni, fánk nincsen, amit megszedhetnénk, az anyagiak sem érnek az egekig, előszeretettel figyeljük hát a környék körtefáiról idő előtt vagy után leesett körtéket.
Anikó körtelevese gyanítom, nem hullott körtékből készült, hanem érett, ízes, egészséges, jóféle piacon beszerzett gyümölcsből. Jó sok körte lett Anikónál citrom karikákkal egybe főzve. Anikó cukorral és egyébbel - felhívom a figyelmet az egyébre - ízesítette pont olyanra, hogy azt az ebédelni vágyót, aki nem csak gyomrot jött az étterembe tölteni, hanem ízeknek, küllemnek, kellemnek, állagnak, illatnak adózni, észrevehette a bézsbe hajló körtelevest testileg, lelkileg egyaránt, mely leves minden tálban, tálkában, tányérban jól mutat. A behabarásban is megbújhat csöpp titok, melynek köszönhetően a lé, a körteleves fantasztikusan csábos leve kicsit lassabban, kimértebben folyik le a szájon, torkon át a gyomorba, hogy annak is legyen ideje fölfogni, hogy milyen finomat eszik, aki a száját leginkább beszédre használja, s arra is olykor minek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése