Ha anyám tudná, talán forogna a sírjában, hogy mintegy tíz évvel a beszélgetéseinket követően legelőször riport regényt, majd egy kevert riport és elbeszélő, végül egy elbeszélő kisregényt írok a visszaemlékezéseiből, és még ki is adom magán úton. Talán forogna, de az is lehet, hogy nem. Ki tudja, ezt már nem láthatom, nem is hallhatom, hiszen meg sem tudom tőle kérdezni. Egy biztos, nagyon élveztem, ugyanakkor megszenvedtem az alkotás folyamatát, amelyben hű társam végig a húgom volt. Sokáig tartott, de megérte.
