tag:blogger.com,1999:blog-6509011372781965214.post5464880285864610708..comments2023-02-27T15:26:29.251+01:00Comments on Ararat: Feljegyzések a Pluszból - Á-nak emlékbeSzegő Annahttp://www.blogger.com/profile/05858902635283999812noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-6509011372781965214.post-5655292183443770932017-02-12T09:15:54.337+01:002017-02-12T09:15:54.337+01:00Tudod Panni ez egyáltalán nem céges történet csup...Tudod Panni ez egyáltalán nem céges történet csupán, mégcsak nem is multis. Én közalkalmazottként szúrtam a szemét néhány kollégának, s évekig próbáltak így vagy úgy megnevelni. Mígnem a közvetlen kollégám, akivel egy osztály vezettünk- s oly ellentétes volt a tanításról, nevelésről vallott, és alkalmazott nézeteink, hogy az már ellentétesebb nem is lehetne, mondta közös főnökünknek ( nem nekem persze) hogy ő nem bír már látni engem, amikor átadjuk egymásnak az osztályt. Aznap épp délutános voltam, 12 helyett azonban, kilencre mentem, egy fontos, egész iskolát érintő iskolai ügyet elintézni az adott főnökömmel. Megvitattuk, elvileg még egyet is értettünk a végén, majd mikor mondtam, hogy megyek le az órámra, mondta nem menjek, jön fel a kollégám is mert meg kell beszélni még valamit. Nem tudtam ugyan semmiféle ügyről, így tök nyugodtan és naivan vártam a fejleményeket. No és akkor megtudtam, hogy a probléma én magam vagyok. Nem a gyerekeknek, nem a szülőknek, hanem a kollégámnak. No akkor megfordult velem a világ, mert 40 év alatt én egyszer sem gondoltam, hogy bármely kollégámmal kapcsolatos problémámat a főnökömön keresztül kellene elintéznem. S persze nekem kellett volna fogadalmat tennem, hogy megváltozom, alapjaimban, s akkor megnyugodott volna a kollégám és tudott volna állítólag tovább dolgozni velem. Hát se fogadalomtételre, se a tanítással kapcsolatos elveim feladására nem volt képes, így nyugdíjaztattam magam. Fájó volt. Elgondolkodom sokat a nyugdíjba jövetelem után, hogy lehet vállani kellett volna vele a harcot? Eltelt azóta 4 év , s fájó volt úgy elmenni, mint egy űzött vad,40 évnyi tisztességes munka után, de mamár nincs jelentősége. Más feladatok, más problémák találnak meg, azokat kell megoldanom. S persze más örömök is. Az ilyen " kirakások" szerintem mindig személyes kisügyek valójában, azoknak akik a hatalmukat ki akarják terjeszteni. Nincs mögötte nagy koncepció, csak személyes érdek. KZShttps://www.blogger.com/profile/04987898162553402412noreply@blogger.com